:*

Boldog Újévet minden kedves olvasómnak!!!!

2.Fejezet-It's just a dream!

Már kezdtem azt unni,hogy mindig csak a növényeket és az állatokat fényképezem,úgy gondoltam hogy én többre lennék képes.Eldöntöttem ,hogy reggel amikor bemegyek dolgozni akkor odamegyek a főnökhöz,és elmondom neki hogy én már nem akarok növényeket,és állatokat fotózni.Reggel úgy is tettem az volt az első hogy bementem a főnököm irodájába.Illedelmesen bekopogtam.
-Szabad!-mondta a főnököm vidám hangon.Amikor bementem,akkor a főnököm mondta hogy épp
engem akart behívatni.Csöndben álltam a főnököm előtt aki elkezdte mondani
-Én úgy gondoltam hogy téged küldelek el lefotózni az egyik híres bandát.A nevük BIG TIME RUSH.-mondta.Én nem hittem el,hogy tényleg őket fogom lefotózni,azt a bandát,akit nagyon csodálok és szeretek.
-Nos,elfogadod Erica?-hangzott el a kérdés a főnökömtől.
-1000-szer is IGEN!-mondtam boldogan a főnökömnek.Ezzel elindultam a Rock Records-ba.Amikor odaértem megpillantottam a híres Gustavo Rock-ot.Odamentem hozzá,hogy megkérdezzem tőle,hogy hol vannak a srácok.Amikor oda akartam menni Gustavohoz,egy autót pillantottam meg a Rock Records előtt megállni.Egy csomó rajongó odagyülemlett,gondoltam már ők lesznek azok.Furcsa módon tényleg igazam volt,mert ők voltak azok.Amikor megláttam kiszálni az autóból a 4 srácot nagyon megörültem.Én csak álltam és néztem őket,most is nagyon jó kedvűek voltak,de ez már náluk megszokás.James
észrevett engemet és rám mosolygott.Én is egy percre rámosolyogtam,de aztán félre néztem.A 4 srác elindult befelé a stúdióba.Ott várta már őket Gustavo.Én is bementem a stúdióba utánnuk,hogy ott lefotózzam őket.Nagyon kedvesen fogadtak engem és sorba be is mutatkoztak,de erre nem is lett volna sügség.Mert hiszen én már régóta ismerem őket.Gyorsan csináltam róluk pár képet és aztán már csak figyeltem őket ahogy énekelnek.Én csak ámultam és bámultam,és persze nem hittem el,hogy ez a valóság,azt hittem hogy ez csak egy álom hogy ott vagyok ahol ők szoktak gyakorolni a koncertekre.Bármennyire is hihetetlen,de igaz volt.Amikor végeztek a próbával James odajött hozzám és kedvesen megkérdezte tőlem hogy volna e kedvem elmenni vele valahova csak kettesben.Én természetesen igennel válaszoltam.
Megadtuk egymásnak a telefon számunkat és a lakcímünket.Ezt követően minden nap találkoztunk egymással,valamikor a srácok is velünk voltak,de volt olyan is amikor csak mi ketten voltunk.Egy nap Logannal és Jamesel mentem ki a tengerpartra.
-Gyere Erica te is szörfözni velünk-mondta Logan miközben a szörfdeszkáját tisztította meg.
-Nem,nekem jó itt a parton is.-mondtam Logannek mosolyogva.
-Miért nem jössz??-kérdezte James.
-Az az igazság hogy én még soha se szörföztem,szóval nem tudok.-feleltem szomorú hangon.
-Azon ne múljon,mi megtanítunk téged szörfözni.-mondta boldogan Logan.James előkészített nekem is egy szörfdeszkát.3 órába telt míg megtanultam hogyan kell szörfözni.
Nagyon jól szórakoztam velük,és gondolom ők is nagyon jól szórakoztak.Kis idő múltán Carlos és Kendall is megérkeztek a tengerpartra.Kijöttünk a vízből,ledobtuk a földre a szörfdeszkáinkat és mentünk enni.Nagyon sokat hülyültek evés közben,de én csak nevetni tudtam rajtuk.Pár perc múlva szólt a telefonom hogy munkába kell mennem.Nem szívesen hagytam őket ott,de muszáj volt.Carlos elmondta,hogy holnap este bulit tartanak és hogy szivesen látnának engemet is.Én persze egyből beleeggyeztem.A főnökömnek megmutattam a képeket,amiket ismét fényképeztem róluk.Nagyon tetszett neki és ezért is kinevezett engemet az év legjobb fotósának.Örültem neki és vártam hogy elmondhassam ezt a jó hírt a srácoknak is.

1.fejezet-Kezdetek

Az álmom mindig is az volt,hogy Kaliforniába éljek,és találkozhassak a kedvenc bandámmal a Big Time Rush-al.Nem hittem volna hogy ez az álom egyszer megvalósul.Egy nap amikor elmentem bevásárolni,egy szórólapot pillantottam meg.A szórólapon az állt,hogy Kaliforniába keresnek fotósokat egy újsághoz.Megfogtam a szórólapot és futottam vele haza,hogy megmutassam a szüleimnek.
-Anya,apa nézzétek!-kiabáltam már az ajtóból.
-Mi az Erica?-kérdezték a szüleim meglepődve.
-Az egyik boltban megláttam egy szórólapot-mondtam a szüleimnek és közbe mutattam nekik.Az apum elvette tőlem és hangosan elkezdte olvasni ami a szórólapon állt.
-Megengeditek hogy elmenjek Kaliforniába dolgozni?-kérdeztem érdeklődve.
A szüleim válasza erre csak annyi volt,hogy még túl fiatal vagyok hozzá.Nagyon elszomorodtam erre,
olyannyira,hogy már majdnem sírtam.
-Ez nekem egy nagyon jó alkalom lenne,hogy elmenjek Kaliforniába-mondtam picit vidám hangon.
-Még meggondoljuk,hogy el-e engedünk Kaliforniába-felelték a szüleim.Ezt én már haladásnak vettem.Felmentem a szobámba és gondolkodni kezdtem azon,hogy milyen lesz majd Kaliforniába,ha a szüleim elengednek.Egy kis idő múlva az anyum vacsorázni hívott.Én siettem le és abban reménykedtem,hogy már eldöntötték a Kaliforniai ügyet.Vacsora után rákérdeztem hogy hogyan döntöttek.
-A döntésünk az,hogy elmehetsz,de ha 2 hónap múlva nem lesz elég pénzed hogy eltartsd magad akkor haza jössz és soha többet nem fogsz akarni elmenni Kaliforniába.-mondták a szüleim.Erre
nagyon megörültem és felmentem csomagolni.Csak arra tudtam gondolni,hogy milyen lesz ott élni.Pénteken reggel 6:00-kor indult a gépem.Elbúcsúztam a szüleimtől és felszáltam a gépre.Szombat estére értem oda.Leszáltam a gépről és egy taxi várt rám,ami elvitt engem a bérházba ahol lakni fogok.Úgy éreztem magam,mint ha egy híresség lennék,saját taxim volt.A bérházba,amikor bementem akkor csak kicsomagoltam és már aludtam is.Másnap reggel 9:30-kor mentem először dolgozni.Először még csak növényeket fényképeztem,hogy a főnököm is bebizonyosodjon arról hogy jó fotós vagyok.
Nem volt valami nagy munka,de amikor hazamentem mégis nagyon fáradt voltam,de ez ment nekem egész héten.Nem is várhattam volna mást.